A te tested egy templom vagy csak egy elhagyatott ipari terület?

Vajon miért nem mozognak többet az emberek, ha az elhízás és annak következtében kialakult szövődmények az egyik vezető halálozási ok? Miért nem azt eszik az emberek, ami a testük optimális működéséhez szükséges? És vajon miért várjuk meg, hogy megbetegedjünk, ahelyett, hogy megelőznénk a kritikus állapotot? A fitneszszektor évek óta kutatja a fenti kérdéseket és valójában ma sem állt még elő a megfelelő válaszokkal, hogy az említett problémákat végül orvosolhassa. A globális fitneszüzenetek épp csak elmozdulni látszanak a külsőségektől az egészségmegőrzés felé. Ez azonban még mindig csak állóvíz.

Kérdezd meg most önmagadtól, hogy mennyire hatott rád valaha az, ha egy elrettentő statisztikáról olvastál? Vagy ha a körülötted lévő emberek egészségügyi problémáinak voltál tanúja? Csak nagyon kevesünket érintenek meg ezek a kívülről jövő hatások olyan mélyen, hogy a saját életünkben is változásokat hozzunk létre. Mi lehet ennek az oka?

A harmadikosoknak épp azt tanítom az iskolában, hogyan lehetséges felismerni, megnevezni és uralni az érzelmeiket. Miközben ezekre az órákra felkészülök arra szoktam gondolni, hogy bárcsak nekem is lehetett volna részem ilyen foglalkozásokban! Ugyanis én is azok közé tartozom, akiknek senki nem mesélt soha a fizikai test uralásának alapvetéseiről.

Az embernek számos ponton kell uralkodnia a teste felett. Olyan ez, mintha egy vadlovat szeretnénk megszelídíteni évek szisztematikus munkájával. Tehát nem arról van szó, hogy egy kiforratlan, bölcsességet és megfelelő ismereteket nélkülöző káros kontrollt alkalmazunk magunkon. Ezt nagyon fontos érteni, hiszen a „megdolgozatlan kontroll” iszonyatos károkat és egészségügyi problémákat képes okozni.

Arról van szó, hogy egy kulturált embernek illene tehát mind a szexuális késztetései, érzelmei, mind az étvágya felett uralkodnia, emberhez méltó módon szemlélnie önmagát, a testét és létét. Egyszóval tudatában kellene lennie azzal, hogy mennyire értékes. Ez a tudatosság lenne az alap egy egészséges és morálisan is kielégítő élethez. Ha ez az alapbeállítódás hiányos, sokkal több idő és energia lesz helyreállítani a belső kontrollt szolgáló „irányítórendszert”. Innen indulunk.

Minden arra kondicionál bennünket, hogy csúnya, sikertelen, lusta és értéktelen embernek érezzük magunkat. Hiszen mindenki sokkal szerencsésebbnek tűnik a fotókon, mindenkinek jobb a haja, az autója, az otthona, szebb a teste és sokkal érdekesebb, mozgalmasabb az élete, mint nekünk.

Ezzel a megállás nélküli kifelé figyeléssel máris fényévnyi távolságra kerültünk attól, hogy magunkra és a belsőnkre irányítsuk az energiánkat. Abszolút távol vagyunk attól, hogy saját magunk fizikai testét templomként építgessük. Elértük a lehető legalacsonyabb és legméltatlanabb fokozatot: másokra irányítjuk az építő és gyógyító energiánkat és fogalmunk sincs róla, hogy micsoda tragédiát jelent ez az egészségünkre nézve.

A saját életünket áldozzuk fel a pillanatnyi kielégülés oltárán, önmagunknak is hazudunk és rutinból kommunikálunk. Leadtunk a mélységekből, az értékekből és fásultan evickélünk a felszínen nap, mint nap.

Mindez persze megváltoztatható. Bármelyik pillanatban dönthetünk úgy, hogy irányt vált a fókuszunk. A változás nem a megfelelő diétával fog tehát kezdődni! A változás azzal indul, hogy elkezdjük értékelni magunkat, a testünket, az életünket.

Szinte köztudott tény, hogy az emésztőrendszer túlterheltsége egyenes kapcsolatban áll a pszichológiai kimerültséggel. Nem mintha ez bárkit is túlzottan meghatna.

Jelenleg az emberiség elenyésző része éhezik, túlnyomó része pedig túlzabálja magát. Annyi az étel körülöttünk, mint soha korábban! Olyan mennyiségű természetellenes és mérgező- ételnek nem nevezhető- dolgot fogyasztunk, amire soha nem volt példa a bolygón!

Teljesen elvesztettük a kapcsolatot önmagunkkal és a testünk természetes igényeivel. Akkor is eszünk, ha nem vagyunk éhesek, a szervezetünk megállás nélkül emésztésre van ítélve és ezzel olyan károkat okozunk, ami felfoghatatlan, hacsak meg nem állunk egy perce és végig nem gondoljuk ezt az eszeveszett, minden figyelmet és tudatosságot nélkülöző életmódot.

Optimális esetben gyorsan és könnyen emészthető természetes élelmiszert fogyaszt az ember. Kerüli az emésztőrendszerének telítettségét, hiszen az emésztési folyamat rengeteg energiát használ fel. Havonta egyszer alaposan kitisztítja a szervezetét és visszaállítja azt a természetes kapcsolatot, ahol már azt is pontosan érzi, ha esetleg nem kíván enni egy-egy nap.

Az ember különleges lény. Teste tökéletes, tudata szinte végtelen határokig tágítható. Ha valaki elhatározza magát és úgy dönt, megtiszteli önmagát azzal, hogy értékesnek ítélje az életét, fejleszti tudatosságát és a fizikai testét, olyan potenciált fedezhet fel, amit csak nagyon kevesen élnek.

Az ember nem csupán annyi, amennyinek a reklámok és a social média üzeni. Az ember nem egy fogyasztásra ítélt robot, akinek kívülről kell megmondani, hogy melyik legyen a következő termék, amit három gombnyomással megvásárolhat. Sem nem egy öntudatlan teremtmény, aki nem képes döntéseket hozni és kontrollt alkalmazni. Mégis, tömegek élnek távirányítóra kötött robotként miközben észre sem veszik, hogy tálcán adták át a józan eszüket, az egészségüket és az életüket egy láthatatlan, formátlan, megnevezhetetlen valaminek.

Az életmódváltáshoz befelé kell koncentrálni, újra meg kell ismerkedni saját magunkkal, ki kell zárni a zajokat és visszavenni a fókuszt. Egyáltalán nem a legjobb edzéstervről van szó, sem nem egy személyre szabott diétáról! Arról van szó, hogy találjunk vissza ahhoz, akik vagyunk, akit talán soha nem ismertünk még közelebbről! Ápoljuk a kapcsolatot saját magunkkal, figyeljünk a valós, belső igényeinkre, töltsünk időt egyedül a csendben, ne dőljünk be az online tér manipulációjának és főleg ne hagyjuk, hogy beszippantson egy olyan világ, ahol nem mi irányítunk!

Nekünk kell kialakítanunk, megterveznünk és berendeznünk azt a világot, amiben egészségesek vagyunk, ahol jó döntéseket hozunk, ahol magunkat választjuk!

A szervezetünket egészen sokáig lehet bántalmazni, szinte a végletekből is képes visszabillenni az egyensúlyába. Az sem valid kifogás tehát, ha már betegen úgy érezzük, számunkra késő. A legreménytelenebb helyzetben is érdemes változtatni, mert minden magunk felé tett lépéssel jobban fogjuk érezni magunkat.

Lehetséges egészségesen élni egy jól funkcionáló, erős és rugalmas testben, ami tele van életenergiával!

Ehhez pedig elsősorban önmagunk tiszteletére és szeretetére lesz szükség. Egy olyan szempontrendszerre, ahol felfogjuk, hogy bámulatos mértékű hatalmunk van, amit arra fordíthatunk, hogy a lehető legmagasabb fokon nyilvánuljunk meg az életben és a létezésben.

Írta: Csurgó Krisztina, Személyi edző, iskolai magatartás és well-being vezető