A túlsúly és az elhízás a XX. század második felében vált népbetegséggé. Évtizedekkel korábban csak tünetként, esztétikai problémaként emlegették, nem ismerték fel kóroki jelentőségét. Hazánkban a kardiovaszkuláris és a daganatos megbetegedések a vezető halálokok, melyek kialakulásához jelentősen hozzájárul az elhízás. Az utcákon látható túlsúlyos emberek nagy része a rendelőkben vagy a kórházakban is gyakori vendég betegként. Elöregedő társadalmunkban azért is jelent ez különösen nagy problémát, mert az életkor előrehaladtával folyamatosan nő a testsúly, amit sokan természetes élettani jelenségnek tartanak. Ennek mértéke körülbelül 0,5 kg/év, tehát szinte észrevétlenül történik, azonban ki lehet számolni, mekkora súlygyarapodást jelent 30-40 év alatt. Ha versenynek tekintenénk, hogy milyen mértékben nő az elhízottak száma, Magyarország bizony előkelő helyen szerepelne világviszonylatban is. Különösen az elmúlt harminc évben romlott a helyzet; a túlsúlyosak száma körülbelül a háromszorosára nőtt itthon ez idő alatt.
Az elhízás a zsírszövet – sejtszám és sejtméret – mennyiségi megnövekedését jelenti. Meghatározására különböző mérőszámokat használnak. Egyik a BMI (body mass index), azaz a méterben kifejezett testmagasság és a kilogrammban megadott testtömeg négyzetének hányadosa, másik a haskörfogat, amely megbízható képet nyújt a zsigerek között felhalmozódott zsírraktárakról. Utóbbi a metabolikus szindróma kialakulása szempontjából különösen veszélyes, és mérése azért is lényeges, mert csupán a BMI magas értéke téves képet adhat erős izomzat esetén. Tehát nem ideális BMI-vel is lehet valaki egészséges, és másvalaki tökéletes BMI-vel beteg.
Szomorú tény, hogy az elhízást sokan, köztük orvosok is, még ma sem fogadják el betegségként, csak egy betegséget megelőző állapotnak tartják. Holott kezelése komoly szakmai kihívást jelent, súlyosabb esetekben gyógyszeres terápia, sőt sebészeti beavatkozás is indokolt. A betegek gondozása komplex feladat, obezitológus, belgyógyász, kardiológus, diabetológus, reumatológus, sebész, dietetikus, gyógytornász, pszichológus és személyi edző harmonikus együttműködésére lehet szükség, valamint közösségi támogatásra, például betegklubokon keresztül. A hazánkban korábban jó eredménnyel működő szervezett centrumokból mára sajnos csak az Országos Obezitológiai Centrum maradt talpon, pedig a túlsúly következményes megbetegedései fontos népegészségügyi problémát jelentenek, és szükség lenne egyre több, az elhízottak ellátására szakosodott multidiszciplináris intézményre.
Habár nem divat kövérnek lenni, mégis mintha minden arra sarkallna minket, hogy az legyen a célunk. A reklámok nagyobb és energiadúsabb ételek fogyasztására buzdítanak, a munkafolyamatok és a közlekedés elgépiesedett, az épített környezet kényelmesebbé vált, sok minden automatikusan, a mi beavatkozásunktól, erőfeszítésünktől mentesen képes működni, s emiatt jelentősen csökken fizikai aktivitásunk. Az ilyen közeget hívja a szakirodalom obezogén környezetnek. A fent említett kiváltó okok miatt bekövetkező elhízás a tartósan pozitív energiamérleg eredménye. Léteznek más okok is, úgymint az endokrin rendszer zavara, bizonyos gyógyszerek mellékhatása, a dohányzás elhagyását követő testtömeg-gyarapodás vagy akár genetikai tényezők, de ezekre ebben a cikkben nem térek ki. Azzal viszont tisztában kell lennünk, hogy a testméretünket akár 40–70%-ban is meghatározhatják a genetikai faktorok.
Kép forrása: ITT.
A prevenció különösen fontos lenne, amit – bármilyen abszurdnak is tűnik – már a születés pillanatában, sőt ideális esetben már az előtt, el kellene kezdeni. Az elhízás megelőzésében ugyanis a fogamzástól számított ezer napnak óriási a jelentősége. A várandós anya túlzott súlygyarapodása hatással van az utódra, táplálkozása epigenetikai (DNS mutáció nélküli öröklődés) faktorokon keresztül képes beprogramozni gyermekébe a felnőttkori elhízásra való hajlamot. Rizikófaktor lehet az anyatejes táplálás hiánya vagy annak rövidsége, a szolid ételek túl korai bevezetése és az első két évben bekövetkező gyors testsúlynövekedés. A későbbiekben a szülői és a családi minta dominál, és annál erősebb követésre késztető hatásuk, minél fiatalabb korban találkozik vele a gyermek. Éppen ezért fontos már ekkor felkelteni az igényt a mozgás iránt, hiszen a különféle sportok jól kombinálhatók és variálhatók az adott életkor jellegzetességeinek megfelelően. Ugyanilyen fontos lenne már gyermekkorban is a rendszeres és az életkornak megfelelő időtartamú és minőségű alvás biztosítása. Összegezve: az egészséges testsúly és testösszetétel megtartásának, illetve elérésének három legfontosabb pillére a kiegyensúlyozott étkezés, a testmozgás és a megfelelő életvitel.
Bajkay Ágnes újságíró (PPKE BTK), gyógytornász (SE-ETK), személyi edző (IWI), tudománykommunikációs szakember (ELTE TTK) cikkének második részét hamarosan olvashatjátok!
Kezdőkép forrása: ITT