A lehetséges kapcsolatok kötődés, motiváció és a függőségek között úgynevezett epigenetikai szempontból magyarázhatók meg tudományos nyelven.
Az epigenetikai szabályozás olyan környezeti hatások (pl. anyai hatás, táplálék, mozgás, gyógyszerek, mérgek, lelki hatások, fény, stb.) összesége, amelyek a DNS nukleotidsorrendjét nem változtatják, viszont egyéb kovalens, a génműködésre ható változásokat idéznek elő (pl. DNS metiláció, hiszton acetiláció és metiláció, telomeráz aktivitás, mikro RNS hatások, stb.)
Ismerjük meg elsőként közelebbről a természetes belső motiváció kialakulását csecsemőkorban
Azok a vegyületetek melyek öröm, nyugalom, boldogság, a szülővel való kötődés következtében szabadulnak fel, stimulálják a dopamin receptorok és a dopaminban gazdag idegsejtek fejlődését. Az örömteli, elsődleges gondozóval történő interakciók így növelik a motivációt a középagyban található endorfint felszabaditó sejtek aktiválásával.
A szülőkkel kialakított boldog, harmonikus viszony tehát természetes ópiátokat szabadít fel a csecsemő agyában.
AZ ENDORFINSZINT MEGEMELKEDÉSE ELMÉLYITI A KAPCSOLATOT ÉS SEGITI AZ ÓPIÁT-, ILLETVE DOPAMINAPPARÁTUS FEJLŐDÉSÉT. (A.N. Schore: Affect Regulation and the origin of the Self. i. m. 142.) Ugyanakkor a stressz mindkét rendszer receptorainak a számát csökkenti. Azok a csecsemők, akik stresszes, szeretetlen, kötődést nélkülöző környezetben növekednek, agyi szervezettségük egészsége tekintetében hátránnyal indulnak.
A belső motiváció, természetes hajtóerő feltételei a későbbi években is meghatározók és támogathatók vagy épp tovább redukálhatók
Megfelelő kötődés és autonómia hiányában gyakorlatilag megtropedózzuk, hogy csemeténk a felnőtté válás szakasz végére önálló, egészséges és autentikus, éber, a megfelelő én-határokat jól kialakító és képviselő emberré válhasson.
Na de hogyan támogathatjuk egy gyermek autonómiáját?
- Kisérletezni és felfedezni hagyni
- A világos és érthető határok tiszteletének megtanításával
- Felelősségvállalással
- Önállóságra neveléssel
- Irányítás átadásával (a megfelelő szituációkban)
Kép forrása.
A legmodernebb neurobiológiai kutatások eredményei azt igazolják, hogy amennyiben a megfelelő kötődés vagy az autonómia kialakulása sérül egy személyiségfejlődés során, a természetes belső motiváció is sérülni fog.
Mi történik, amikor az említett agyi apparátusok fejlődése gátlódik?
Neurobiológia szinten minden függőség az agy jutalmazó, illetve kezdeményező-motivációs rendszereihez kötődik, melyek kikerülnek az értelmes gondolkodás és az impulzuskontroll feladatait ellátó kérgi stuktúrák felügyelete alól.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy bármilyen MESTERSÉGES VAGY TERMÉSZETES MEGNÖVELT MOTIVÁCIÓS SZINTTEL VAGY JUTALOM REMÉNYÉVEL JÁRÓ TEVÉKENYSÉG (vásárlás, autóvezetés, szex, evés, tvzés, extrém sportok, stb) ugyanazokat az agyi rendszereket aktiválja, mint a kábítószer-függőség.
Ha valakinek relative KEVESEBB A DOPAMINRECEPTORA, az ragaszkodik ahhoz a tevékenységhez, amely biztosítja a számára az extra dopaminfelszabadulást. Ezek az emberek tehát lényegében a saját agyuk iránti vegyületek iránt lesznek függők.
A kábítószer függőkhöz hasonlóan az ELHÍZOTT EMBEREKNEK IS KEVESEBB A DOPAMINRECEPTORA. Egy vizsgálat még azt is igazolta, hogy a receprotszám-csökkenés és az elhízás mértéke fordított arányban áll egymással. ( G.-J. Wang: The role of Dopaminee in Motivation for Food in Humans: Implications for Obesity / Expert Opinion on Therapeutic Targets, 6 2002. Október, 5.sz. 601-609.)
A nagyevők és a kábítószerfüggők agyában nemcsak a KEZDEMÉNYEZŐ-MOTIVÁLÓ , ILLETVE A JUTALMAZÓ RENDSZER SZEREPE UGYANAZ, HANEM AZ AGYKÉREG IMPULZUSKEZELŐ FUNKCIÓI IS HASONLÓAN MŰKÖDNEK.
“Bizonyos bizonyítékok szerint az elhízott döntéshozó rendszere abnormálisan működik. Az iwoai szerencsejátéktesztben a nagyon kövérek pl. még a kémiai vegyületek rabjainál is rosszabb eredményeket érnek el. A JELENSÉG A PREFRONTÁLIS TERÜLET ÉRINTETTSÉGÉRE UTAL.” (M. Alonso-Alonso-A. Pascual-Leone: The Right Brain Hyphotesis for Obesity / JAMA, 297 , 2007. Április 25. 1819-1822 )
Elhízás, függőség, motiváció
Dr. Lukács Liza (étkezési zavarokkal foglalkozó klinikai szakpszichológus ) azt irja, hogy az elhízás okai csupán 10-15% -ban vezethetők vissza klinikai problémákra, a maradéknak pszichológiai gyökerei vannak.
Amikor először olvastam ezt a mondatot, aktívan dolgozó edzőként elhatároztam, hogy visszamenőleg is elkészítem a saját klientúrám statisztikáját, hiszen eleve túlsúllyal élőkre majd a kontroll problémákkal küzdő emberekre specializálódtam és egy kapcsolódó konferencián szerettem volna bemutatni az összefüggéseket, melyeket fitneszszakemberként találtam.
10 év kairói és dubaji minta alapján (több, mint 15 nemzetiségű ember között) a következőket tudtam kimutatni:
- A női vendégeim 65%-a élt ált valamilyen formában szexuális zaklatást
- Az ő esetükben 80%-ban dolgoztunk együtt coach vagy pszichológus szakemberekkel csapatként.
- Az elhízott vendégeim 95%-ban nem rendelkeztek klinikai problémákkal.
- A túlsúlyos vendégeim 100%-ban egy kihívást jelentő esemény átélése után érkeztek az edzőterembe, (pl. válás, külföldre költözés, gyermek születése) sokadik próbálkozásként.
- A túlsúlyos vendégek 85%-a küzdött kontroll problémákkal.
- A túlsúlyos vendégeim 100% találkozott először olyan edzőtermi konstrukcióval, ahol a beszélgetős foglalkozás része volt a csomagnak.
A cikket Csurgó Krisztina személyi edző, iskolai magatartás és well-being vezető, fitnesz kommunikációs mentor írta.
Nyitókép forrása.