Amikor végre a fitnesz szektorban is alapvetéssé vált, hogy az egészségmegőrzés és prevenció nem csupán fizikai szinten kell, hogy megtörténjen, de holisztikus, komplex módokon is, akkor valójában készen állunk arra, hogy egy szélesebb spektrumon gondolkodjunk az emberről és az egészségről.

Nem csupán a mi szakmánkban, de számos egyéb területen is nyitnak a szakemberek az ember újrafelfedezéséhez szükséges – jelenleg még alternatívnak számító – új ismeretek felé. Ezek a módszerek és rendszerek kilépnek a megszokott régi iskolákból és hihetetlen összefüggésekre mutatnak rá.

Dr. Darnói Tibor idegsebészként kezdte pályáját, ám mára egy elképesztő mélységű utat járt be a gyógyítás területén. Mély-holisztikus szemléletében rengeteg egymást átfedő és egymáshoz jól kapcsolódó rendszert és filozófiát ismert meg, melyeket maga is él, azaz nem csupán alkalmazza ezeket a gyógyító megoldásokat, de életszemléletét és értékrendjét is meghatározzák.

Kép: Dr. Darnói Tibor – Felhasználása engedélyköteles.

Mikor kezdett az Ön számára világossá válni, hogy nem lehet testet, szellemet és személyiséget szeparáltan értelmezni a valódi gyógyulás eléréshez szükséges úton?

Orvosként a mindennapi munkámban és a saját krónikus betegségeimen keresztül egyaránt rá kellett döbbennem, hogy a klasszikus medicina keretei közt a krónikus betegségeket illetően ritka a gyógyulás. Többnyire tünetkezelés történik több-kevesebb sikerrel, s rátelepedik a betegre az a tudat, hogy a krónikus betegségeinkkel együtt kell élni. Beletörődés és lemondás egyben.

Számomra a szellemi tanításokban és a belső munkálkodásban való elmélyülés hozta meg az ismereteket, ezeken keresztül a felismeréseket, majd a célzott meditációs gyakorlatok a megtapasztalásokat, hogy akár a krónikus betegségekből is meg lehet gyógyulni – bizonyos feltételek mellett. De ehhez meg kell ismerni a vonatkozó törvényszerűségeket, s ezek mentén kell létrehozni azokat a változásokat, amelyek minden tekintetben az egyensúly felé terelik a folyamatokat. Mert véletlenül meggyógyulni nem lehet.

Az ember nem csupán fizikai test, hanem egy testi-lelki-szellemi lény, megkérdőjelezhetetlen, rendszer-szintű működési törvényekkel. Semmilyen diszciplína nem veheti a bátorságot, hogy önkényesen lehasogassa rólunk a lelki-szellemi lénytagjainkat. Ha nem ebben a hármasságban értelmezzük az embert, a betegséget, a gyógyulást, az egyensúlyt – nagyon távol járunk az igazságtól. Nekem eddig közel száz ilyen törvényt sikerült felfednem és összegyűjtenem.

Érdekes egyébként, hogy az élet mindenkit szembesít ezekkel a törvényszerűségekkel, csak kevesen vannak, akik észreveszik a jeleket, még kevesebben, akik megértik, és elenyészően, akik érdemi lépésekre szánják el magukat a változtatás útján. Sajnos napjainkban az jellemző, hogy többségében „lufik és üres frázisok” szintjén maradnak a vonatkozó ismeretek, hiányzik a valódi megértés. Mivel az elterjedt szellemi gyakorlatok többsége sem alkalmas arra, hogy érdemi változáshoz segítsenek – ezáltal nem tudjuk átégetni magunkon mindezt –, így elmarad a bizonyosságot adó megélés is. Ez az oka annak, hogy sokak igyekezete eredménytelen marad. Fontos ezért, hogy megválogassuk, kitől tanulunk, s törekedjünk a tiszta tanítások felé, azok mély megértésére és komoly, hatékony technikák gyakorlására.

 

A krónikus betegségek, a stressz és táplálkozás összefüggéseivel a fitnesz szakemberek is napi szinten találkoznak a munkájuk során. Azzal, hogy a szektor nyitott volt közelebb lépni az orvos közösséghez és mindkét fél belátta, hogy egymás segítségére lehet bizonyos területeken – mint például a rehabilitáció vagy épp a bariátriai műtétek utógondozása – egy olyan együttműködés veheti kezdetét, ahol ezek a szakemberek hatékonyabban támogathatják a gyógyulást. Önnek milyen mély-holisztikus tapasztalatai vannak stresszt és táplálkozást illetően?

A stressz és a táplálkozás nagyon fontosak, ám csupán két kiragadott elem a számos meghatározó tényezőből, úgyhogy ezeken keresztül még közelében sem vagyunk a teljességnek. Egyébként a stressz nem jó és nem rossz. Egy szükségszerű folyamat, mely az alkalmazkodásunkat biztosítja. Tudományosan fogalmazva egy adaptációs szindróma. Selye János azt mondta róla: „stressz az élet sava–borsa”. Neki talán elhihetjük… Az akaratunktól függetlenül, teljesen automatikusan zajlik, érdemben semmilyen befolyásunk nincs rá. A stresszcsökkentő és relaxációs technikákkal sem, mert, ha mélyen belegondolunk, ezek is csak „tüneti kezelések”. Viszont a tartósan fennálló stressz idővel elhangolja a szervezetet, bizonyos szervrendszerek működését háttérbe szorítja és ezáltal szervi elváltozásokhoz vezet. Ezt a csodálatos szervezetünk egy ideig képes ellensúlyozni, de nem a végtelenségig. Amikor már nem bírja tovább kompenzálni ezeket a zavaró hatásokat, átszakad a gát és megjelennek a tünetek, betegségek. Fontos hát megismerni a háttérfolyamatok törvényszerűségeit, hogy ennek elejét tudjuk venni.

A táplálkozásunk alapvetően a szokásaink, gondolati-érzelmi, lelki-szellemi impulzusaink által meghatározott. Mindenki meg tudja magyarázni, mit-miért eszik, mit-miért nem, mikor, miért úgy elkészítve, mit-mivel fogyaszt, stb. Számos különféle elméletre alapozva állnak rendelkezésünkre az ismert táplálkozási rendszerek – de ezek közül csak kevés az, amely képes az egyén valódi szükségleteihez igazodni. Többségében egy adott módszeren belül egy kottát kap mindenki, pedig nem vagyunk egyformák, nem mindenkinek ugyanarra van szüksége. Itt is ki kell emelni a szellemi tanítások jelentőségét a tudományos tények mellett, mert csak ezek ismeretében tudjuk valóban a javunkra fordítani ezt a nagyon fontos tényezőt.

 

Ön szerint miben áll egy valódi, komplex személyiséget, szellemet és testet is figyelembe vevő életmódváltás?

Három kérdésre kell választ kapni: MIT, MIÉRT és HOGYAN kell másként csinálni. Elsőként fontos, hogy megfelelő ismeretekre tegyünk szert, mert, ha nem tudjuk MIT kell csinálni, el sem tudunk indulni.

A MIÉRT – maga a megértés. A törvényszerűségek megértése. Ha nem értem az összefüggéseket, csak a hit marad – és az nagyon ingatag. A megértés másként a motiváció fenntartásában kulcsfontosságú, mert tudni kell, hogy AZ ÚT hosszú, s lesznek benne hullámvölgyek, nehézségek. Ha értem, amit csinálok, a nehéz időszakokban sem fogom feladni. Tudom, hogy ez is AZ ÚT része és kitartok.

Mindez eddig – elméleti tudás.

A HOGYAN pedig maga az eszköz. Amivel megvalósíthatom, létrehozhatom a változást – kiemelten lelki, szellemi szinten és természetesen az egyéb fontos tényezők terén. Ezek tehát a gyakorlat elemei. Nem csupán az fontos, hogy legyen eszközöm, hanem az is, hogy megfelelő, célzott eszközöm legyen. Ezt fontos hangsúlyozni, mert a lelki-szellemi gyakorlatok a legtöbb helyen elmaradnak vagy nem megfelelő gyakorlatokat ajánlanak – pedig itt dől el minden. Ugyanis az előbb már említett gondolat-érzelmi, lelki-szellemi impulzusok irányítják a fizikai test működését. Ha itt nem sikerül változást elérnünk, továbbra is a meglévő, beégett mintáink és szokásaink fogságában maradunk és így a változásra sincs esély.

Az induláshoz alapvető, hogy képesek legyünk elengedni a téves beidegződéseinket. Például azt, hogy „ép testben ép lélek”. Mert ez a mondás a test elsődlegességét sugallja: ha ép a tested, ép a lelked is. Azonban tudnunk kell, hogy ez egy rossz fordítás. Az eredeti szöveg így szól: „ép testet ad ép lélek”. Na, ez már egészen más hangsúlyt hordoz. Annak, aki változni szeretne, ebben a mederben kell haladnia. Mert a gyógyuláshoz egy másik tudatminőségbe kell megérkezni. Ha a jelen szintemen zavar van, akkor gyógyulást, egyensúlyt csak egy másik minőségemben leszek képes megteremteni, ahová ÚT vezet, ahová el kell jutnom, amihez erőfeszítéseket kell tennem. Minden nap meg kell haladni önmagamat. A gyógyulás így a belső úton való fejlődés is egyben. Gyönyörű ÚT, ez az életünk lényege, soha nincs késő elindulni.

 

Van-e arra saját válasza, hogy hogyan lehetséges a mai ember táplálkozásának teljesen új alapokra való helyezése?

Mindenkinek meg kellene ismernie önmagát és személyre szabott táplálkozást kellene folytatnia a sablonok alkalmazása helyett. A személyre szabottság azt jelenti, hogy az anyagcsere-jellemzőkre, a betegségekre, az egyéni terhelésre, igénybevételre hangoltan táplálkozunk, figyelembe véve az évszakokat és a helyi adottságokat. Hogy a belső tűz mindig egyensúlyban legyen. Amint említettem, ennek is alapja a szellemi fejlődés, belső munkálkodás, hogy idővel képesek legyünk kilépni a szokásaink és az automatizmusaink börtönéből. Ez kizárólag célirányos szellemi munkálkodással valósítható meg.

 

A “fitness-wellness-wholeness” megközelítés gyakorlatilag arra próbál utalni, hogy az ember több szinten kell, hogy változtasson, amikor az egészségéért dolgozik. Ön mit tapasztalt, mennyivel nyitottabbak ma az emberek arra, hogy egyben vállalják is a felelősséget a saját egészségükért és betegségeikért, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt?

Ennek a kérdésnek a megválaszolása nagyon messzire vezet. Jelen korunkban örömteli, hogy egyfajta nyitás észlelhető a szellemi tanítások és önmagunk felé, de vannak tények, melyekkel szembe kell néznünk. Akkor is, ha első hallásra nem tetszik és nem fogadjuk el. Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy az átlagember nem tudatos. Hiába gondolja ezt magáról, s ezen hiába bántódik meg – minden tiszta szellemi tanítás ezt egyöntetűen feltárja. A tudomány szerint is az átlagember tudatos jelenléte az életében csupán 1-2 százalék, azaz az életünk nagyobb hányada a belénk égett szokások és minták automatikus reakcióiba ágyazottan „csak” történik velünk. Vagyis valójában az ember nincs döntési, választási helyzetben, így felelőssége sem lehet – bár a következményeket viselnie kell. Ezt nehéz megérteni, mert azt gondoljuk, mindig megfontolt döntéseket hozunk. Ez igaz(nak tűnik), ám mindez csak a saját ideavilágunkon belül, azaz a saját gondolatmintáink mentén történik, mindig ugyanabban a keretrendszerben. Tehát felelősségünk sincs egészen addig, amíg nem ismerjük meg a testi-lelki-szellemi rendszerünk törvényekbe ágyazott működési rendjét és nem folytatunk célirányos, komoly szellemi munkálkodást, gyakorlatokat. Buddha életútja például tisztán megmutatja, hogy a tudatosságot miként lehet elérni. Kitartó, célirányos szellemi gyakorlatokkal lehet elindulni és ezek eredményezhetnek érdemi változást. Sokféle út van, mindenkinek meg kell találnia a magáét.

Tehát az ember – bár nyakig benne van a krónikus betegségében – valójában nem tehet róla, nem hibás benne. Senki sem akart beteg lenni. Mindenki a legjobb tudása, képessége, lehetősége, ismerete alapján élte az életét, s egyszer csak a betegségben találta magát – maga sem tudja, hogyan. Egy biztos, nem szándékosan jutott el ide. És nem is tudatosan. De nem is véletlenül! Csak belesodródott – öntudatlanul. De kisodródni már nem lehet öntudatlanul. Csak a törvényszerűségek mentén. Így hát mindenkinek, aki gyógyulni akar, vagy szeretné megőrizni az egyensúlyát, a belső fejlődés útjára kell lépni. Nagyszerű, hogy napjaink erre számos lehetőséget kínálnak és egyre többen fordulnak ebbe az irányba. Minden tiszteletem az övék.

Írta: Csurgó Krisztina, Személyi edző, iskolai magatartás és well-being vezető