A nyitott szívműtét jól sikerült. A beteg már fogadhat látogatókat, tudata tiszta. Az operációt végző kardiológus professzor meglátogatja az intenzív osztályon, hogy ellássa őt néhány hasznos útravalóval.
„Kedves uram”- kezdi az orvos. „Ez a műtét nem gyógyszer. Megmentettük az életét és rendbe raktuk a legszükségesebbeket, de ahhoz, hogy még hosszú és minőségi életet élhessen, számos dologban változtatni kell az életvitelén.”
„Igen, igen, persze! Köszönöm, Doktor úr! Minden tanácsát megfogadom” – mondja az élethez új esélyt kapott páciens.
Eddig tart a forgatókönyv. Ez alapján lehet hollywoodi mese, romantikus film vagy éppen thriller is. Csak a valóság nem. A valóságban ugyanis a műtétet követő második évre kiderül, hogy az ilyen beavatkozásokon áteső betegek több mint 90%-a semmilyen módon nem változtat az életvitelén.
Ha egy nyitott szívműtét nem elég nagy pofon az élettől, akkor mi az? A jelenség oka a viselkedésváltoz(tat)ás alapvető törvényszerűségeiben keresendő. A páciens valószínűleg a műtét előtt is tisztában volt azzal, hogy a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód és a túlsúly negatívan hatnak egészségügyi kilátásaira, mégsem tett semmit. Miért? Mert mindig is így csinálta. Az orvos vélhetőleg semmi olyat nem mondott neki, amit korábban ne tudott vagy legalább ne sejtett volna.
Ahhoz, hogy valódi viselkedésváltozás történjen, több dolog kedvező együttállására van szükség. Az egyik az, amit a pszichológia szenvedésnyomásnak nevez. Ennek lényege, hogy mi emberek mindaddig nem változtatunk a nehéz vagy kellemetlen élethelyzeteinken, amíg az ezekkel kapcsolatos szenvedés foka nem ér el egy bizonyos, saját magunk számára már elviselhetetlen szintet. Ezalatt nem feltétlenül valódi katasztrófákat kell érteni, hiszen elég pl. egy túlsúlyos fiatalnak az, hogy a számára elviselhetőnél több visszautasítást kapjon vagy egy nagyszülőnek az, hogy ne tudjon az unokáival játszani mozgásszervi problémái miatt.
A szenvedésnyomás lesz az, ami elindít minket a változ(tat)ás irányába, azonban magának a változásnak is megvannak a maga fokozatai. A viselkedésváltozás transzteoretikus modellje[i] (elnézést….!) szerint maga a változás nem egy egyszeri esemény, amikor az egyén kimondja, hogy „na, ebből elég, mától fogva egészségesen élek!”, hanem sokkal inkább egy folyamat, amely akár nagyon hosszú időt is igénybe vehet, és amelynek során az egyén hat fázison megy keresztül. Az, hogy ki mennyi ideig tartózkodik az egyes fázisokban, nem tipizálható és jelentős egyéni eltéréseket mutat, ráadásul a fázisok közötti előrehaladásban bármikor bekövetkezhet visszaesés is.
A modell szerint az alábbi szakaszokat különböztethetjük meg:
- Fontolgatás előtti szakasz (precontemplation): az egyén itt a következő hat hónapon belül nem tervez még változtatni viselkedésén, tehát pl. nincs tervben számára, hogy a következő fél éven belül egészségesebben táplálkozzon vagy többet mozogjon.
- Fontolgatási szakasz (contemplation): ezen szakaszban már komolyan fontolgatja az életmódváltást a következő hat hónapon belül.
- Felkészülési szakasz (preparation): ez a viselkedésváltoztatást közvetlenül (legfeljebb egy hónappal) megelőző szakasz.
- Cselekvési szakasz (action): tulajdonképpen ez a viselkedésváltoztatás végrehajtásának fázisa. Az egyén aktívan tesz korábbi viselkedési mintázatai megváltoztatásáért és új viselkedésformák meghonosításáért, tehát például tudatosan odafigyel táplálkozására, csökkenti a szénhidrát bevitelt, heti legalább 150 perc közepes intenzitású testmozgást végez vagy éppen abbahagyja a dohányzást.
- Fenntartási szakasz (maintenance): akkor beszélhetünk erről a szakaszról, ha az egyén a cselekvési szakaszban elért eredményeit már legalább fél éve sikeresen megtartja. Bár még itt is fenyegetik kísértések, amelyek visszahúznák korábbi életvitele felé, ezeknek sikeresen ellen tud állni.
Az egyes fázisokban alkalmazandó edzői beavatkozásokról a cikksorozat harmadik részében lesz szó.
Írta: Csillag Zoltán
Business és management coach, tréner, viselkedésváltoztatási specialista
Az IWI személyi edző képzés klientúramenedzsment tantárgy oktatója
[i] (Prochaska & DiClemente, 1982; Prochaska, DiClemente, & Norcross, 1992; magyar nyelven: Prochaska, Norcross, & DiClemente, 2009)