Cikkünk elő részét itt olvashatod.
Mielőtt elvállaljuk egy cukorbeteg edzését, első lépésként tájékozódnunk kell, van-e gasztrointesztinális érintettsége, vannak-e vaszkuláris szövődményei, nefropátiák (veseproblémák) vagy neuropátiák. Ha a kliens autonóm neuropátia (belső szervek beidegzésének zavara) elszenvedője, kevésbé érzékelheti a mozgás intenzitását, a terhelés alatt mért pulzusszám nem annyira megbízható. Ilyenkor a biztonság legyen az elsődleges szempont! Perifériás neuropátiával rendelkező kliensnél fontos, hogy mindenféle mikrosérülést elkerüljön, lábfeltörés ellen használjon szilikon cipőbetétet, de még a ruha gyűrődéseire is ügyelnie kell, mert azok is sérülést, kidörzsöléseket okozhatnak. Futó-, gyaloglóprogramok után mindig alaposan vizsgálja át a lábfejét!
Az első edzéseken „170 mínusz életévek” lehet a kezdő edzéspulzus, majd „220 mínusz életkor” és „170 mínusz életkor” értékek közepéig lehet fokozni a terhelést, lépésről lépésre, hetek alatt. Ennél nagyobb intenzitással ne mozogjanak a cukorbetegek, viszont mozgásuk legyen minél tartósabb! Emellett hetente két alkalommal, a nagy izomcsoportokkal rezisztenciagyakorlatokat is végeztessünk velük 8–12 ismétléssel és akkora súllyal vagy eszközzel, amelyet körülbelül tizenötször meg tudnak mozgatni. Ne feledjük, súlyos autonóm vagy perifériás neuropátia, proliferatív retinopátia (diabéteszes szemfenéki elváltozás) és 180/100 Hgmm feletti vérnyomás esetén a rezisztenciaedzés ellenjavallt! Mozgásszervi betegségek is korlátozhatják a diabéteszesek fizikai aktivitását. Becslések szerint a cukorbetegek 52%-a artritiszes, s mivel a megfelelő fizikai aktivitás az artritisz tüneteit is javítja, még inkább indokolt a mozgás. A fennálló ízületi gyulladás viszont extra figyelmet követel, ezért ilyenkor még inkább indokolt, hogy valóban egyénre szabott legyen az edzésprogram. Mivel az edzés vércukorra gyakorolt hatása folyamatosan csökken és a glikogénraktárak helyreállásával az inzulinszenzibilitás is, ne teljen el két egymás utáni nap edzés nélkül!
Az inzulinhiányos 1-es típusú cukorbetegség nem megelőzhető, teljesen más kategória, de a testmozgás ugyanolyan fontos ilyenkor is a kardiovaszkuláris rendszerre kifejtett pozitív hatása miatt. Az ilyen kliensek számára a legnagyobb félelem a hipoglikémia. Ennek elkerülésére vannak megelőzési taktikák. Fenn kell tartani az optimális vércukorszintet (5–8 mmol/l), amit gyakori vércukor-ellenőrzéssel biztosíthatnak. Körülbelül negyedével kell csökkenteni az inzulinadagot az intenzív, egy óránál nem hosszabb edzés előtt, az edzés során pedig 15–30 gramm gyorsan felszívódó cukortartalmú harapnivaló fogyasztandó félóránként. Számukra a tartós, egyenletes aerob aktivitás (úszás, gyaloglás, kerékpározás) ajánlott, mert ezeknél jól kalkulálható a terhelés. Legalább kétnaponta és mindig azonos napszakban történjen az edzés! Az inzulint tilos az erős mozgásnak kitett végtagba adni, hiszen onnan a felszívódás sokkal gyorsabb lehet. Az edzésprogram megkezdésekor, annak kialakításakor ajánlott a vércukrot sokkal gyakrabban, akár félóránként ellenőrizni, hogy a kliens kiismerje szervezete egyedi reakcióit.
Láthatjuk, hogy mind a cukorbetegek, mind a diabétesz nagymértékű kockázatával rendelkező egyéneknél rengeteg tényezőt kell szem előtt tartanunk egy hatékony és biztonságos edzésterv kialakításakor. Esetükben nem feltétlenül a mindenkinek ajánlott aktivitás az ideális, hanem egyénre szabott mozgásprogramot kell követniük, ami jól képzett szakemberek segítsége nélkül nem megy. Fontos lenne a figyelemfelhívás is. Egy idilli világban a televízióadók aktív életmódot szorgalmazó reklámokat sugároznának, az édességeken – ugyanúgy, mint a cigaretta dobozokon – figyelmeztető szövegek állnának: „Az egész tábla befalása metabolikus szindrómát okoz!”, „Szokjon le, hogy láthassa felnőni gyermekeit!”, „Ha ezen él, növeli az impotencia esélyét.”, „Vegyen inkább gyümölcsöt és fitnesz bérletet!”. Amíg nem változik semmi, létezni fog ez a betegség, és tartani fogjuk a Diabétesz Világnapot (november 14-én), s mivel már a fiatalok között is egyre gyakoribb a 2-es típusú cukorbetegség, eljöhet az pont, amikor többen ülnek e napon a képzeletbeli „ünnepi” asztal körül, mint amennyien távol maradnak attól.
A cikket Bajkay Ágnes újságíró (PPKE BTK), gyógytornász (SE-ETK), személyi edző (IWI), tudománykommunikációs szakember (ELTE TTK) írta.
Szakirodalom:
Apor, Péter (2009) Fizikai edzés a cukorbetegség megelőzésében és kezelésében. Orvosi Hetilap, 150 (13). pp. 579-587. ISSN 0030-6002
Gerő László (2010) Az 1-es típusú diabetes mellitus kialakulásának patomechanizmusa, tünettana és kezelési lehetőségei. Orvosi Hetilap 2010 151. évfolyam, 13. szám 533–539.
Gill, J., Cooper, A.: Physical activity and prevention of type 2 diabetes mellitus. Sports Medicine, 2008, 38, 807–824.
MacDonald, L., Philip, A., Harrison, M. (2006) Monitoring exercise-induced changes in glycemic control in type 2 diabetes. Med. Sci. Sports Exerc., 2006, 38, 201–207.
Morrato, E. H., Hill, J. O., Wyatt, H. R. (2006) Are health care professionals advising patients with diabetes or at risk for developing diabetes to exercise more? Diabetes Care, 2006, 29, 543–548.
Rana, J. S., Li, T. Y., Manson, J. E. (2007) Adiposity compared with physical inactivity and risk of type 2 diabetes in women. Diabetes Care, 2007, 30, 53–58.